Az "Anna Hollmann" elsülyedése [antikvár]

Részlet a könyvből: Négy-öt évtizeddel ezelőtt történt, hogy egy blankenesebeli fiatal tengerész, az ősi Guldt-nemzetség sarjadéka, nem a révkalauzék leányát vette feleségül, akit a nagynénjei kiszemeltek számára, hanem egy kissé alamuszi, barna teremtést, aki az etzi lápból tévedt be egy vasárnap este Blankenese valamelyik tánctermébe. A familia nagyon csalódott volt és ezt mindjárt a legelső napon éreztette is a fiatalemberrel. Ám, amikor másnap az egyik csipősnyelvü öreg nénikéje megkérdezte tőle, hogy ugyan bizony hány ezer tőzegzsombékot hozott az ifjuasszony hozományul a konyhára - kidobta. Azután pedig már nem tudta tovább gyötörni a familia, bármennyire szivesen tette volna is és bárha már csak azért is hosszabb életet kivánt volna neki; mert hát harmadnapon az „Anna Hollmann"-on elhajózott Senegambiába, ott a hajón lázbeteg lett és meg is halt. Az özvegye, aki természeténél fogva és a lápon eltöltött ifjúsága óta a mogorva magányossághoz vonzódott és akit még hozzá a férje korai halála bubánatba is ejtett, egészen elzárkózott a familiától. Megvetőleg röviden csak „a bandá"-nak hivta őket, a kis fiát pedig, akit mindig a teljes nevén „Jan Guldt"-nak szólitott, a maga szűkszavú modorán, eltiltotta minden velük való érintkezéstől.