Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Június 20-án, Dominique Annequin halálának évfordulóján özvegye, született Antoinette Béthonsart anyakirálynőként trónolt négy fia, két menye és három unokája körében. Most nyilvánvalóan megmutatkozott a családi egyetértés, amelyben Antoinette gyakran kételkedett, sőt az igazat megvallva némelykor komolyan veszélyeztetettnek is látta. De végül mindig sikerült visszaállítania, fenntartania.
Ez a gyásznap az ő diadalünnepe volt. Óráit bizonyos szertartás-rend töltötte be, amely mindjárt Dominique halála után alakult ki és azóta úgy begyökeresedett, hogy mindenki magától értetődőnek tartotta. Négy esztendő óta minden egyes családtag szívügyének érezte, hogy minél tökéletesebben alkalmazkodjék hozzá. Igy szokott ez lenni: a családok bizonyos, sajátos légkörrel veszik körül magukat, jelképeket alkotnak, külön, házi használatukra kultuszt teremtenek és formaságait idővel nélkülözhetetlennek, meg nem másithatónak képzelik.
Az egész napot kizárólag a halott emlékének szentelték. A kora reggeli óráktól kezdve nem adódhatott fontosabb foglalatosság, amelybe úgyszólván bele ne vonták volna. Minden gondolat valamiképpen őrá vonatkozott. Senki se dolgozott. A család istenfélő tagjai templomba mentek. Dominique egy napra ismét elfoglalta azt a helyet, amelyet életében olyan megalkuvást nem tűrő kizárólagossággal töltött be.