Az antikrisztus csodái [antikvár]

Részlet: Abban az időben, mikor Augustus volt császár Rómában és Herodes a tetrarcha Jeruzsálemben, történt, hogy nagy és szent éjszaka borult a földre. A legsötétebb éjszaka volt ez, melyet valaha is láttak ; mintha az egész föld valami pincébe került volna. Lehetetlen volt a vizeket a szárazföldtől megkülönböztetni s a legmegbízhatóbb úton is lehetetlen volt eligazodni. Ez nem is lehetett másképp, mert az égboltozatról egyetlen fénysugár sem szállt alá. Valamennyi csillag otthon maradt s az öreg hold betakarta ábrázatát. Amily mélységes volt a sötétség, épp olyan volt a csend és mozdulatlanság. A folyók megálltak futásukban, szellő nem mozdult, még a nyárfalevelek se rezegtek. Ha valaki tengerre szállt, észrevehette, hogy a hullámok nem verődnek a parthoz s a pusztában a homok nem csikorgott volna lába alatt...