Az anya [antikvár]

Részlet a könyvből: Az apa Eszter könyvét tanulmányozta. Purim előtt volt és akkor Eszter története kerül felolvasásra. A tél hosszú volt és kemény. Most már olvadozott a hó, lassacskán eltűnt a föld vastag, meleg téli bundája és a napfényben, apránként előkerült minden, ami a hó és jég alatt rejtőzött. Az agyagból vert gyalogjáró végtelen sártengerré vált, tisztára lehetetlen volt az ucca egyik oldaláról a másikra jutni; a befagyott „tavak" fölengedtek, egyik pocsolya a másikat érte, az érintkezést az ucca két oldala között csak kiabálással lehetett fenntartani, mert egymás közelébe jutni vajmi nehéz volt. A lakások melegebbek és szellősebbek lettek. Az apró ablakokról leolvadtak a jégvirágok, amelyek egész télen nyíltak, az ablaktáblákat elhomályosította a nedvesség, úgyhogy nem lehetett látni, mi történik az uccán. A szoba tele volt gőzzel és füsttel. A füst a kis konyhából jött, nem talált magának utat a kormos kéményen keresztül. Az emberek kezdték érezni a télen át csaknem hozzájuk nőtt nehéz téliruhák súlyát és szerettek volna megszabadulni tőlük. Ilyenkor kezdte az apa Eszter könyvét tanulmányozni; és amikor hangja felhangzott Eszter könyvének tanulása közben, megkönnyebbülés fogta el a világot, új remény éledt, - úgy látszott, megjött a tavasz első üdvözlete.