Az anya [antikvár]

Borítói repedezettek, az éleknél néhol sérültek, szakadozottak. Ragasztása a borítók mentén kissé sérült.
Részlet a könyvből: "A munkásnegyed füstös, olajos levegőjébe minden nap beleereszkedett, belesüvített a gyári sziréna és az emberek engedelmesen kiszaladtak a szürke kis házakból, kibújtak, mint a megriasztott pincebogarak. Csupa morcos ember, akinek fáradt izmait még nem frissítette fel az álom. Siettek a nyirkos derengésben, a kövezetlen utcán a gyár kőkalitkája felé, amely közömbös nyugalommal várta őket és tucatnyi mocskos ablakszemén át világosságot bocsátott ki a piszokba. A sár cuppogott a lábuk alatt. Rekedt, álmos hang, goromba szitok hallatszott innen is, onnan is. Abból az irányból, amelyben haladtak, egész más hangok szálltak feléjük - gépek zúgása, gőz sistergése. Fekete, magas kémények meredtek az égre, mint megannyi vastag bot. Este, mikor leszállt a nap és vörös sugara fáradtan csillámlott a házak ablakán, a gyár kibocsátotta kőkebléből a tömeget, mint a salakot. És az emberek megint elárasztották az utcát, csoportosan, fekete ábrázattal, a kenőolaj ragadós szagát terjesztve, éhes fogukat villantva. Most valami elevenség volt a hangjukban - még öröm is. Mára vége a kényszermunkának, otthon vacsora várja őket és pihenés."