Bővebb ismertető
Már egy kis ideje, hogy a szobában mély csend volt, amit csak az állóóra ketyegése és Hartsteinné alig hallható léptei a süppedő perzsaszőnyegen, zavartak meg kissé.Yvonne mozdulatlanul, fejét mélyen lecsüggesztve ült egy párnázott karosszékben, az ablakmélyedésben.Haristeinné minden percben az órára nézett és végül nyugtalanul mondotta:- Megfoghatatlan előttem, hogy apa hol marad ilyen soká! Már régen itthon kellene lennie. Talán lekéste volna a Presbaumból jövő vonatot?