Az apáca [antikvár]

Borítója enyhén sérült.
Részlet a füzetből: Bevezetésül Croismare márki válaszát helyezem majd e történet élére, ha ugyan egyáltalán válaszol. Mielőtt írtam neki, meg akartam ismerni. A márki világfi, kitüntette magát a katonai szolgálatban, koros ember, nős volt, egy lánya van és két fia, akiket szeret és akik szeretik. Előkelő születésű, művelt, szellemes férfi, érdeklődik a szépművészetek iránt, és mindenekelőtt eredeti ember. Dicsérték fogékonyságát, becsületességét és erényességét. Az élénk érdeklődésből, amellyel ügyem iránt viseltetett, és mindabból, amit róla elbeszéltek, kiderült, hogy nem tévedtem, amikor hozzá fordultam, de nem tételezhetem föl, hogy rászánja magát sorsom megváltoztatására, anélkül, hogy tudná, ki vagyok. Ezért, legyőzve önérzetemet és viszolygásomat, megírom ezeket az emlékiratokat, amelyekben előadom szerencsétlenségem egy részét, minden tehetség és művészet nélkül, az én korombeli gyermekek naivitásával és őszintén, természetem szerint. Úgy gondoltam, hogy a visszaemlékezéseimet lezáró vázlatos feljegyzések és az a kitörölhetetlenül mély benyomás, melyet az események egy életre hagytak bennem, elegendők lesznek a tények pontos felidézésére, ha pártfogóm egyszer így kívánná, vagy ha saját magam kedvet kapnék hozzá, hogy befejezzem ezt az emlékiratot majd egyszer, amikor a múlt részletei már elmosódtak emlékezetemben.