Az apostol [antikvár]

Részlet a műből: "A hetedik hét telt el az emlékezetes nap óta, amikor a Golgotha hegyén keresztrefeszítették a názáreti Jézust Poncius Pilatus parancsára. A megfeszített tanítványai és hívei elhagyták a várost és rejtőzködve húzódtak meg otthonunkban az Olajfák hegyén. És most a szegény, gyámoltalan hazátlanok, az Ebionim seregei özönlöttek Jeruzsálembe a Kidron völgyéből vezető keskeny, kanyargó úton. Az Olajfák hegyéről jöttek le, s a Kidron völgye mentén fölfelé tartottak, az Akra negyedbe, mely emberemlékezet óta Jeruzsálem szegényeinek otthona volt. Keresztülszüremkedtek az utcákat megtöltő jeruzsálemiek és idegenek ünneplő tömegén s szürke, cafattá rongyolódott darócruhájuk mindenféle elütött az ünnepet ülők sokszínű köntösétől. Mezítláb jártak és hajadonfővel, zsákruhájukat csípőjük körül kötéllövel kötötték meg. Az asszonyok sem voltak közöttük jobb módban, mint a férfiak, csak némelyikük fekete özvegyi fátyla mutatott némi megkülönböztetést. Volt közöttük egy, akinek magas, karcsú alakja és méltóságosan szomorú arca a Maob mezőiről szülővárosába hazatérő Naomira emlékeztette a járókelőket."