Az arany virágcserép/Scuderi kisasszony [antikvár]

, első vigília Anselmus diák halesetei — Paulmann segédtanító gyógyhagója és az aranyos^zöld kígyók Áldozócsütörtök napján, délután három órakor egy fiatalember futott át Drezdában a Schwarzes Tor alatt, pontosabban egyenesen beleszaladt egy öreg, csúf kofaasszony almás és süteményes kosarába; ami szerencsésen megmenekült a széttaposástól, szanaszét repült és az utcagyerekek vidáman osztoztak a zsákmányon, amelyet a heves úr szórt közéjük. A vénasszony jajveszékelésére a többi árusasszony is otthagyta sütemény- és pálinkapultját, körülvették a fiatalembert s a csőcselék féktelenségével szidalmazták, úgyhogy az ifjú a bosszúságtól és szégyenkezéstől elnémulva, odanyújtotta kicsiny, nem éppen duz-' zadó pénzeszacskóját; a vénasszony mohón megragadta és sietve zsebre tette. Most megnyílt az eddig szorosra zárt embergyűrű, de miközben a fiatalember kiszáguldott, a vénasszony így kiáltott utána: — Persze, rohanj csak . . . rohanj csak, ör-dögfajzat . . . hamarosan kristályba lesz zuhanásod . . . kristályba . . .! A nő rikácsoló, károgó hangjában volt valami ijesztő, annyira, hogy sétálók csodálkozva megálltak és a tovahömpölj'^gő nevetés hirtelen elnémult. Anselmus diák (mert ő volt a fiatalember), noha egyáltalán nem. értette a némber különös szavait, megborzongott és még jobban szedte a lábát, hogy meneküljön a kíváncsi tömeg tekintete elől. Am^int most keresztül tülekedett az ünneplőbe öltözött emberek tömegén, mindenfelől hallotta a mormolást: 7