Az aranykeztyüs kisasszony [antikvár]

Részlet a könyvből: Mult ősszel elaludtam egy provencei olajfa alatt: a szőke nap sugarai olyatén méla kéjjel borzongatának meg, mint valami forróvérű roussilloni leány arany fürtéinek cirógatása. Előttem terült el a soktornyú szerelmetes Arelatum: mintegy aranykehelyből részegedém meg az annyi troubadour-szerelemmel balzsamos provancei légtől. És megszállott a századok álma. Bársonyzekés urak, brokátos asszonyságok és karmazsin page-ok, fürtös hegedősök suhantak el mellettem. Mind ismertem, pedig sohse láttam őket; csodás dalt énekelének, elfeledtem a muzsikáját, hát csak így mondom el gyalog prózában... Csak úgy lebbentek el mellettem egy arasznyira a föld felett. Legvégül egy liliomarcú, tengerszemű kisasszony jött: kissé felemelé illatos, nehéz brokátus ruháját, úgy hogy a széle arcomat surolá. Rám nézett s aranykeztyűs kezével egy olaj ágacskát tépve le, rám ejté: szivemen felejté. Ez az olajág fekszik mostan is előttem.