Az aranykígyók temploma [antikvár]

Magunk mögött hagytuk az Indiai Óceánt, nemsokára az Arab-tenger világítóhalai fogják az utasokat szórakoztatni. A Goliath, az Indián Ship Co. Ltd hatalmas hajó szörnyet ege húszcsomós sebességgel nyargal nyugat felé s két kéményéből rőtvörös tűzfény lobog és szikraeső hull a tengerbe. Lenyűgözően szép látvány ilyenkor éjszaka, amikor kristálytisztán vibrálnak felettünk a csillagok s a Bab cl Mandeb ősrégi világítótornyának halvány tüzfénye is dereng még messze délnyugaton. Micsoda csend, nyugalom és mennyi fenséges béke. Szinte el sem tudom képzelni, hogy pár hét előtt még a legsötétebb pokol viziói elevenedtek meg előttünk Pendsab dsungelében, a hétszer szent Yoga zápfogát őrző Rasmuthi-nak, a kígyóistennek templomában. Nem akarok regényt írni, még kevésbé riportot. Hűen igyekszem megrajzolni az eseményeket; színezés és torzítás nélkül, ahogyan mindhalálig az emlékezetembe vésődött s ahogyan megtörtént velem, kit hazám, az angol haza szeretete és az Angol Birodalom szolgálata s egy hős angol halála az egykor Buddha szent nyakát díszítő gyöngyékszer nyomába vezetett.