Az aratás [antikvár]

Részlet a könyvből: "Hárman Két esztendőn át nyomta a kórházi ágyat Vaszilij Bortynikov súlyos sebesülése után agysérüléssel, - gyámoltalanul, mint egy kisgyermek. A szakadatlan kínok kútjába merülten egyetlen sort sem írt övéinek, hiszen csak a szenvedést oszthatta volna meg velük. Századbeli bajtársától, akivel véletlenül találkozott a kórházban, megtudta, hogy őt az osztagnál elesettnek vélték és halála hírét közölték feleségével, Avdotyával. - Megírjam neki, hogy életben maradtál? - kérdezte barátja. - Hogy kétszer temessen el? - felelt Vaszilij nagynehezen mozgatva állkapcsát, ami a szokott kínt idézte elő. Elég volt neki, hogy egyszer elsiratott..."