Az Artamónovok [antikvár]

Részlet a könyvből: Két évvel a jobbágyság fölszabadítása után, Urunk színváltozása napján, a „Nyikola a Dombtetőn"-templom ájtatos hívői egy „idegen"-t vettek észre a déli mise alatt, aki a tömegen udvariatlan taszigálással fúrta magát keresztül és vastag gyertyákat állított azon szentképek elé, amelyek Drjómov városában a legnagyobb tiszteletben álltak. Erősen megtermett ember volt, nagy, gyűrűs, őszbecsavarodó szakállal, sűrű, fekete, cigányosan göndör hajjal, hatalmas orral, dombos, dús szemöldökök alól merészen néző, kékbejátszó, szürke szemekkel és megfigyelték, hogy amikor lelógatta kezeit, széles tenyerei térdeit érintették. A kereszthez a tekintélyes polgárokkal járult, ami különös visszatetszést keltett; és amikor a mise véget ért, Drjómov előkelőségei megálltak a templom előcsarnokában, hogy elmondják véleményüket az idegen férfiról. Egyesek azt tartották: lókereskedő, mások: jószágigazgató, a szelíd, beteges, de jószívű polgármester, Bajmakov Jevszéj, ezt mondta, halkan köhécselve: - Kétségtelenül udvari alkalmazott; vadász vagy efféle, az uraságok szórakozásainak szolgálatában; míg Pomjalov, egy himlőhelyes és rút posztókereskedő, gúnynevén az "Özvegy svábbogár", mértéktelen kéjenc, aki nagyon szerette a csípős szavakat, rosszakaratúan ezt jegyezte meg: - Láttátok, milyen hosszúak a mancsai? Nézzétek csak, hogyan megy; mintha neki harangoznának minden toronyban.