Az ártatlanság gyermeke [antikvár]

Hideg januári este volt, amikor az a rettenetes, megbocsáthatatlan dolog történt. Dynah Carey számára az este a szokásos kerékvágásban zajlott: vacsorát szolgált fel a Stanton Öregek Otthonában, amit Middleton város dolgozói számára tartottak fenn. Szerette ezt a munkát, és szívesen elbeszélgetett az idős lakókkal, amikor lecsoszogtak kis lakosztályaikból az alagsori étkezdébe. Sally Wentworth nagyszerű szakácsnak bizonyult, és változatos étrendet állított össze. Dynah csupán egyetlen panaszt hallott az elmúlt öt hónap során: túl nagyok voltak az adagok. A lakók nagy része ugyanis megélte a nélkülözés éveit, és nem örült a pazarlásnak. Mr. Packard kivételével már mindenki visszavonult. Az öregember lassan szürcsölgette koffeinmentes kávéját. - Az autód még mindig a szerelőnél van, Dynah? - Igen, még be kell szerezni néhány alkatrészt. - Úgy emlékszem, mintha tegnapra ígérték volna, nem? - Valami miatt csúsznak - válaszolta Dynah, és egyszerűen csak megvonta a vállát. Nem igazán aggódott a késés miatt. - Az a fess fiatalember eléd jön, hogy hazakísérjen? - kérdezte a férfi, miközben Dynah-t figyelte, amint éppen a sótar-tókat tölti fel. A lány rámosolygott, és egy másik asztalhoz lépett. - Nem, Mr. Packard, ma este nem tud elém jönni. Biblia-órát tart. - Akkor talán Sally el tudna vinni.