Az áruház pókja [antikvár]

Részlet:"Pauline meg Petronella egymás mellett ültek a templomban. Feltekintettek édesapjukra, aki a prédikációt mondta éppen. Arcocskájuk egyformán elmélyedő volt. Paulineé azért, mert odaadóan és mélységes áhitattal hallgatta az édesapja szivből jövő szavait, Petronelláé azért, mert lelkészlakban nőtt fel és már hatéves korában megtanulta, milyen arccal illik a pap leányának a templomban ülni. Petronella arca semmit sem árult el abból, mi járt az eszében. Az eszében sok minden járt. Most éppen a ruhájára gondolt. Zöld műselyem volt rajta és Petronella ösztönösen útálta a műselymet.- Istenkém, bár lehetne egyszer igazi, nehéz kínai selyemből ruhám! Pauline egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy sötétkék ruhája nemcsak hogy müselyemből készült, de meglehetősen fakó is már, hanem rajongó szemmel hallgatta az édesapját. Ezt a részt nagyon szerette az Evangéliumból:- Hasonlatos a mennyek országa a mustármaghoz, melyet a gazda elvetett és a legkisebb a magok közül, de ha megnő, a legnagyobb minden növény között ..."