Az áruló [antikvár]

Részlet a műből: Tudják meg, én igen könnyen nekidurálom magam a nemes cselekedetnek. De azért az aljasságban is van valami. Néha kénytelen az ember ocsmányul viselkedni éppen azzal szemben, akit legjobban szeret. (Részlet Zachar Mihajlov, munkás és rendőrségi besúgónak a nyomozóbizottság előtt tett vallomásából, ezerkilencszáztizenhétből.) Olykor akaratlanul gonosz és aljas gondolataink támadnak. (N. I. Pirogov.) Csak egyszer engedje meg, hogy aljas lehessek! (Osztrovszkij egyik hőse.) Néha az aljassághoz ugyanolyan önmegtagadásra van szükség, mint a legnagyobb hőstettekhez. (L. Andrejev egyik leveléből.) A jellem nem ismerhető meg a megfontolt cselekedetekből, csak a meggondolatlanságok árulják el. (N. S. Leskovnak Piliajevhez írt leveléből.) Az orosz agyvelő kissé ferdén ül a koponyában. (I. Sz. Turgenyev.)