Az asszony, aki vétkezett/A bajthozó tündér [antikvár]

Részlet az első műből: (Gyermekkoromban, iskolába menet gyakran találkoztam egy szürke ruhás, szürke fátyolos asszonnyal. Az Uri utcán jött lefelé és a Ferenciek templomába tartott. Az emberek mindig megálltak, ha látták és összehajló fejjel bólogattak utána. - Imádkozni megy! A sok vétkéért... Az asszony senkire se nézett. Csak ment komolyan, vontatottan, mint a középkor nagy vezeklői. Szürke fátyola úgy remegett aranyos haján, mint a ráhintett hamu...) I. Akkor nyiltak az őszirózsák. A hatalmas kerek rondellából nevettek fölfelé, a halk, fehér felhőkkel teliaggatott augusztusvégi égboltozatra. Haloványkékek és haloványrózsaszínűek voltak, tűzpirosak és habfehérek, bodrosak és simák, telt sürűségű szirmokkal és tágranyitott világossárga szemekkel. Egy asszony, magas és szőkésbarna hajú, kissé hűvösen mozduló, de igen mélybarna szemekkel, messzibefutó, rezzenéstelen tekintettel nézte őket. Ott állott a szomorúfüzekkel körülárnyékolt kastély terraszán, a sűrű rózsalevelek között, félvállal a fehér oszlopokhoz támaszkodva.