Az asszony és az idegen [antikvár]

Részlet: Egy idegen állított be a tanyára, mikor a nap már letűnőben volt. Nagyon messziről jött, régóta taposta az országutat és mikor feltűnt előtte a falu, letért egy mellékösvényre. Napközben a tavaszi melegben felengedett a fagyos föld, de az esti hideg megint csak jéggé dermesztette a sarat, úgyhogy recsegett-ropogott a lába alatt. Magas fenyőfák sötét árnyékot vetettek az útra és a völgy túlsó felén, a meredek sziklafalak pereme vörösen izzott az alkonyatban. Áthaladt egy roskatag, vén patakhídon. Mélyen alatta, meredekpartú árkában kékes jégszalag kígyózott. Jobbra, balra szabályos négyszögű legelők terültek, szeges dróttal körülkerítve és lankásan emelkedtek a völgy két pereme felé. Amerre ellátott, csupasz volt a föld, csak a tavalyi száraz torzsa barnállott rajta, meg itt-ott egy tenyérnyi hófolt, ami holnapra elolvad. De benn az erdőben még vastag hószőnyeg takarta a fák alját, csak a tisztáson piroslott halványan és fázósan a hanga.