Az asszony hatalom [antikvár]

A nagyvárosokban egész idegenül mennek el egymás mellett az emberek és csak az uj jövevény érdeklődik mindenki iránt, akivel találkozik. Bennünket már csak azok érdekelnek, akiket ismerünk és ha kint a vidéken vagyunk, mily nevetséges előttünk, hogy minden szembejövő egymásnak jónapot, vagy jóestét kiván. A szokás vagy talán a szükség már ugy hozta magával, hogy mindnyájan visszariadunk, hogy valaki máshoz közeledjünk. És azért bizonyos társadalmi formákat találtunk ki aztán, melyek mellőzésével mindenféle közeledést tilt a társadalmunk. Azok közé, akiket nem a véletlen hoz össze, oly magas korlátokat emeltünk, hogy ezek a korlátok majdnem legyőzhetetlennek látszanak. És igy lehetséges, hogy a nagyvárosokban egyesek elhagyatottsága sokkal erősebb és érzékenyebb, mint a legelhagyottabb magányban. Ilyen körülmények között megesik néha, hogy utunkban olyan idegent fedezünk fel, akinek lénye azt sejteti, hogy benne azoknak a keveseknek egyikével találkoztunk, aki mellett nem mennénk el idegenül, akit szivesen fogadnánk barátunknak, mert az ő barátsága nagyobb értéket kölcsönözne a mi életünknek, - ha sikerülne közülünk egynek is azokon a korlátokon keresztültörni, melyeket senki sem állított fel, de mindenki tisztel.