Az asszony itél [antikvár]

Részlet a könyvből: "A foyerben, mint egy nagy szürke szörnyeteg, hasalt végig az unalom. Jakab, a becsületes Jakab, kimerült derekát nekivetve a kinai széknek, föltette a lábát a piros plüspamlagra, melynek sötét, széles ölében az izgalomtól elcsigázott emberi csontok szoktak pihenni, ezuttal azonban még javában pezseg az élet odabent a kártyaszobában. Az ablakok a töméntelen nagy gázfényben ugy ragyognak, mintha valami aranyfolyadékkal volnának leöntve, sokszor élesen és hosszasan berreg a villamos csengetyü, melynek gombjai a kártyaasztalok sarkain feküsznek. Egy-egy nagyobb tétnél meghatványozódik a villám-áram, melynek telepét akár a földhöz lehetne vágni. A kártyás ember keze jóval több villamosságot fejt ki, mikor az ezresbabák fürtös fejei megjelennek a réztányérban és a kártyák, mint a megfogott pille vergődő szárnyai, reszketnek a klub gentlemanjeinek az ujjai közt."