Az asztalos meséje/Az író meséi [antikvár]

ELÖSZÖ E TÖRTÉNETEK IRÓJARÓL Bizonyára hallottatok már Nagy Istvánról. Ha nem, hát nézzetek utána szüleitek vagy az iskola könyvtárában, ott meglelitek könyveit. A szüleitek, tanítóitok-tanáraitok nemzedéke az ő kortársa volt. Talán ismerte is egyikük vagy mAsikuk, hallotta felolvasni valamelyik irodalmi találkozón, de mindenesetre olvasta könyveit. Lehet, hogy akad közöttük olyan is, aki elcsodálkozik e könyvet a kezébe véve: — Hogyan, hát Nagy István a gyermekeknek is írt. Mesemondó is volt? Miután ezeket a történeteket elolvassátok, vegyétek elő Nagy István Réz Mihályék kóstolója* című regényét. Lehet, hogy ez a könyv inkább a gyermekekről szól, mint a gyermekekhez, de én úgy gondolom, hogy megírása óta meggyorsult az idő, és a mai gyermekek ugyancsak megértik. Mert valójában az ebben a kötetben összegyűjtött írásokat sem írta szándékosan a gyermekeknek Nagy István. Ö csak a gyermekek sorsával akarta a felnőttek számára megvilágítani azt a kort, amelyben élt. Ám ezeket a történeteket minden gyermek nyugodtan elolvashatja, vagyis inkább nyugtalanul: Nagy István írói üzenete mindig fölkavaró, kérdéseket támaszt, amelyekre az olvasónak is felelni kell. Nagy István szegény munkáscsaládban született, kereken nyolcvan évvel ezelőtt.** Akkoriban a munkáscsaládoknak nemigen tellett arra, hogy iskoláztassák gyermekeiket. Néhány osztály elvégzése után be kellett állnia a proletár gyermeknek vagy valamelyik iparoshoz, vagy egy