Az auschwitzi tetováló [antikvár]

Előszó Próbált nem felnézni. Kinyúlt, elvette a feléje nyújtott papírdarabot. Át kellett másolnia az öt számjegyet a fecnit tartó lány karjára. Már volt rajta egy szám, de lekopott. Lale a bal karba nyomta a tűt, rajzolt egy 3-ast, igyekezett gyengéden dolgozni. Szivárgott a vér. De a tű nem ment elég mélyre, újra meg kellett húzni a szám vonalát. A lány meg sem rezzent, pedig Lale tudta, hogy fájdalmat okoz. Figyelmeztették őket - ne mondj semmit, ne csinálj semmit. Lale letörölte a vért, és zöld tintát dörzsölt a sebbe. - Siess - súgta Pepan. Lale túl lassan dolgozott. A férfiak karjának tetoválása se könnyű, állapította meg, de a fiatal lányok testének megjelölése félelmetes. Lale felnézett, és egy fehér köpenyes férfit pillantott meg, aki lassan elsétált a lányok sorfala előtt. Időnként megállt, megvizsgálta egy-egy halálra rémült, fiatal nő arcát és testét. Végül Laléhoz ért. Míg Lale a lehető leggyengédebben tartotta a tetovált kart, a férfi tenyerébe fogta a lány arcát, durván jobbra, majd balra forgatta a fejét. Lale belenézett a rémült szempárba. A lány ajka mozgott, mintha meg akarna szólalni. Lale erősen megszorította a karját, hogy megállítsa. A lány ránézett. Csitt, lehelte a fiú. A fehér köpenyes elengedte a lány arcát, és elment.