Az ébenszínű karaván [antikvár]

A forrón tűző afrikai napon egy ébenszínű karaván rója a sivatagot a tengerpart felé. Manszur sejk, a kegyetlen embervadász ütött rajta a vidéken, és rabszolgaként magával hurcolja két falu lakóit. A szerencsétlenek között, akikkel a rabszolgatartók barmokként bánnak, ott van Sabba, Sahin szép fiatal felesége. Csupán szerencsétlen véletlen folytán került a rabszíjra fűzöttek közé, az ő faluja a hegy túlsó tövében fekszik, tovább a szárazföld belseje irányában, ám a rajtaütés idején a szomszéd falu varázslójához indult, hogy születendő gyermekének kedvező sorsot könyörögjön ki, s a rabszolgakereskedők karjába szaladt. A karavánt nyomon követi Sahin, a férj, Ammar, Sabba bátyja meg egy Merzuk nevű kisfiú, azzal a feltett szándékkal, hogy Sabbát az első kínálkozó alkalommal kiszabadítják. Vállalkozásuk kétségbeesett és alapjában véve teljesen reménytelen, hajtóereje csupán a vak bizakodás. Hogy mégis sikerül, sőt olyasmi történik, amiről az elszánt megszabadítók indulásuk pillanatában nem is álmodtak, az már történelem, amelynek az író szerencsés kézzel a keletkezés pillanatában rögzíti meg egy mozzanatát... Mirko Pasek regénye keveréke a krónikának és a kendőzetlen, tiszta poézisnek. Alakjai szinte személytelenül mozognak, szűk világuk, melyet helyenként csaknem biblikus pátosszal elevenít meg a szerző, minden sajátos etnikai jellege mellett is örök érvényű. Pasek könyvében semmi sincs, amit bárki el nem mondhatna, és mégse banális - ilyesmi csak vérbeli írónak sikerül