Az ecetlány [antikvár]

EGY Kate Battista éppen odakint kertészkedett, amikor meghallotta a konyhából a telefoncsörgést. Felegyenesedett és hallgatózni kezdett. A húga bent volt a házban, bár talán még fel sem ébredt. Újabb csörgés következett, majd még kettő, és amikor végre meghallotta a húga hangját, az csupán az üzenetrögzítőé volt. „Hel-ló! Itt mi? Úgy néz ki, nem vagyunk idehaza? Hagyj üze " Kate ekkor már visszafelé tartott a hátsó lépcső felé, ingerülten dobva hátra a haját a válláról. Beletörölte a kezét a farmerébe, majd felrántotta az ajtót. - Kate - mondta az apja a vonalban. - Vedd fel! Felvette a kagylót. - Mi az? - kérdezte. - Otthon felejtettem az ebédem. A konyhapult felé pillantott, a hűtő mellé, ahol valóban ott volt az apja ebédje; pontosan ott, ahová előző éjszaka odakészítette neki. Mindig azokat az átlátszó bolti zacskókat hasz- 5