Az ég - a tó [antikvár]

A betegnek nem voltak vágyai, vagy ha voltak is, senki se tudott róluk. Szeretett imádkozni, főként, ha zúgtak a harangok, bár nem bizonyos, de igen valószínű, hogy a miatyánkot is rég elfeledte már. Ki tudja, mit imádkozhatott ilyenkor a beteg, milyen puha és közlékeny szavakkal tudott az Istenhez férkőzni, amiktől könnyekbe lábbadt a szeme és ragyogóvá gyulladt az arca, mintha a mennyország sugarai verődtek volna vissza róla? Igen, főként imádkozni szeretett a beteg, különösen az ablakhoz állva, ahonnan az égre emelte kék szemét, az égre, amelyen nagy kékségek vannak, meg villámokat szikrázó felhők és csodálatos csillagok. Az eget nézte s ha tudni lehetne, amit az égről ő tudott, bizonyosan csodálatos égi drámák, azúrszerelmek, komor felhőféltések tragédiájának szövegkönyve juthatott volna az emberiség kezébe...