Az egyetlen ember a kontinensen [antikvár]

Részlet a könyvből: "Nappal föléhajolt, melle előrelendült, illat szállt fel a hasa mentén, Dárius fölemelte kissé a fejét, hogy lássa a köldökét: parányi kagyló, felül karimával; Dárius örült a látványnak, de ez csak az első fejezet, ami igazán érdekelte őt, az a folytatás volt: az alhas domborulata, a csokoládébarna szeméremszőrzet, és esetleg, a szőrzet aktuális sűrűségétől függően, még a szeméremajkak is - de épp itt némi zavar támadt, egy kar tolakodott a képbe, mit csinál, hajfürtöt simít ki az arcából?, könyöke alatt egy csokor mályvarózsa villant föl, a könyök és a csokor között betűzött a nap. - Ne! - szólalt meg. - Jaj - mondta Flóra -, még alszol. - Igen - válaszolta álmában. Egy pénteki napon, szeptember 5-én, röviddel reggel 8 óra után egy férfi jelent meg egy irodaház első emeleti recepcióján, nem túl magas, karcsú, napbarnított, jól fésült, és Dárius Kopp, a Fidelis cég munkatársa iránt érdeklődött. A recepciós hölgy azt az információt adta, hogy az úr ilyen kora reggeli órán nem szokott bent lenni."