Az egyetlen ismerős arc [antikvár]

De ki az a Dorina?Dorina naplója:Izgatottan fészkelődtem a piros bársonnyal bevont széken. Kislány koromból halványan emlékszem, hogy szerettem színházba járni, mégolyan előadásokra is, amiket a szüleim szerint egy gyerek nem érthet meg. Apa azt mondta, mostanában is szívesen ülök a nézőtéren, én pedig hiszek neki, így ma este eljöttem vele és a nővéremmel erre a fózsef Attila életéből összerakott monodrámára. A költőt alakító színész nevét elolvastam odakint a plakáton, de persze nem ismertem. A nővérem, Linda ma délután esőáztatta hajjal csoszogott be a lakásba, kezében a jegyekkel. Káromkodott, hogy vele együtt a belépők is csuromvizesek, majd bekiabált nekem, hogy Dorka, basszus, szedd elő az összes esernyőt, mert úgy szakad odakint, mintha dézsából öntenék. Később, miközben apa ingét vasaltam a nagy alkalomra, Linda elmesélte, hogy a mo-nodrámát előadó színész az egyik legmenőbb, mostanában benne van az összes tévé- és rádióműsorban, a róla és az alakításairól szóló cikkek pedig csak úgy hemzsegnek a neten, így hát nem kizárt, hogy lassan még a vécépapír lapjairól is ő mosolyog majd a gyanútlan felhasználókra. Linda így gondolta, én pedig életem minden egyes napján rá és apára hagyatkozom, mást nemigen tehetek. A nézőtér ma este totálisan megtelt. Kialudtak a fények, az emberek elcsöndesedtek. A színpadra emeltem a tekintetem,