Az éj királynője [antikvár]

Részlet a könyvből: A repülőtér szélén egy hosszú bőrkabátos férfialak mendegél. Nyurga, szőke fiatalember; oly lazán mozog, mintha csak a kabát tartaná együtt tagjait. Csizmája orrára pillant: fényesre sikálták a nedves fűszálak. Sok eső járt errefelé - gondolja hirtelen, s ráeszmél, hogy négynapos távollétében is történhettek itt jelentős események. Körülnéz. Kissé idegennek látja a repülőteret. Nyomorult gyom didereg a szélben; jobbfelől, az országút szegélyén meztelenné vedlett nyárfák borzonganak. Távolabb a városi gázgyár óriási tartálya éktelenkedik szürkén, mellette a nagyfeszültségű áramvezeték oszlopsora fut stafétát észak felé. A láthatár sötét ködbe enyészik; valahol ott lapul a város, a korom s a pára súlyos keveréke alatt. Balfelől egy falu széle tekint halványan a mezőre. Az országúton kukoricaszárral megrakott szekér-sor vonszolódik. Előredőlnek a lovak a hámban: szívósan húzza a kerekeket a föld, lankasztja a sár. Nehéz itt minden, minden földhöz ragad, - ezt látja a megérkező, a búskomor alkonyati fényben.