Az éjbe merült nap [antikvár]

Ime egy tündérmese, melyet egy régi hindu kéziratban találtam. Mint a címe is mutatja, az egész egy napmythos. Címe szóról szóra lefordítva a következő: A Nap Alászállásának Dicsősége. De ez csak a külső, kézzelfogható burka a belső, misztikus jelentésnek, melyt igy adhatnánk vissza: A Három Lépést Lépő Alászállásának (inkarnációjának) Isteni Fényessége, azaz Wishnu, vagy a Nap, a későbbi Krishna, a hindu Apollo dicsfénye. És a napnak ezt az epithetonját a Rig Weda egy közismert helye magyarázza (I. 22. 17.) "Három lépést lépett Wishnu, háromszor tette le a lábát." És ez a Nap fölkeltének, zenithjének és lenyugvásának a mythológikus kifejezése. De a Rig Weds ősi, csodálatos egyszerűségét megrontották az újabb korbeli paurani glosszák és Wishnu, az új legenda szerint, állitólag azáltal szedte rá ellenfelét, Bálit, hogy Törpe-inkarnációjának képében átlépett a három világon. Elbeszélésünk címében régi gondolatnak új változatával találkozunk, amit úgy fejezhetünk ki legjobban, hogy a lépések nem a Napkeltével, hanem a Napnyugtával kezdődnek és igy következnek: a Nap Alászállása, Elsötétülésének titokzatos periodusa és újból való Fölemelkedése. Ez a megfordított pályafutás, vagy a nap körútjának láthatatlan része volna, mely mindenkor annyira foglalkoztatta a primitiv embert és amelyben úgyszólván a Születés és Halál jelképét látta meg.