Az éjszaka császárnője [antikvár]

Ezüstbrokát díszruhába öltöztették. Hermelinnel és ezüstrojtokkal díszített aranyszínű lepel fedi a lábát. A szeme lezárva, arcán pirosító, az ajka kissé tátva. A Téli Palota Nagycsarnokában - egy sor vastag viaszgyertyával meg-világítottan - a cárnő koporsója fekszik egy fekete bársonyba vont baldachin alatti magas emelvényen. Az udvaroncok elfojtják a sírást. Bánatos alattvalók sorakoznak, hogy egykori uralkodójuknak kezet csókoljanak. A gárdisták vigyázzban állnak. A kórus az Örök emlékei zengi. Az ezüstös hímzésű, fekete miseruhás papok halotti imákat kántálnak. A levegő'édes tömjénfüsttel telik meg. A Téli Palota előtt, a rakparton, az utcákon és a hidakon összegyűlt a tömeg. Ez az elsiratás ideje, amikor az elhunyt lelke még itt lebeg, megbocsátásra vár a bűneiért, erőt gyűjt a másvilágba lépéshez. Az ősi orosz szokások szerint ilyenkor különleges ételeket esznek, az utcai árusok palacsintát, halas pirogot, zablisztből készült kiszeli kínálnak. Szíverősítőként kupicánként árulják a vodkát. De van, ami megindítóbb, mint a zokogás vagy a rekviem énekei. Oroszország szeretett cárnője, Katalin, minden oroszok cárnője felravatalozva fekszik, és mégsem mond dicsőítő beszédet egyetlen udvaronc, miniszter vagy főpap sem, nem magasztalják kivételes uralkodásának hosszú, virágzó éveit és dicsőséges hódításait. A poéták is hallgatnak. Sem ódák, sem balladák, de még siratóénekek sem zengenek Katalin árván maradt alattvalóinak kétségbeeséséről. A Nyevszkij-főkolostorban az egész uralkodócsalád köréjegyűit, és I. Pál cár őfelsége, a Romanov család törvényes trónörököse megparancsolja a szerzeteseknek, hogy hozzák ide névtelen sírjából az édesapja koporsóját. A két orosz uralkodó utolsó földi útját együtt teszi majd meg. Ki kell egyenlíteni a régi adósságokat, a régi bűnökért bűnhődni kell. Katalin uralkodásának harmincnégy dicsőséges éve fiának egyetlen kézlegyintésére eltöröltetett. Hogyan foghatja fel az elme, hogy ez az idő elérkezhetett?