Az éjszaka sárkányai [antikvár]

Előszó Cherchez le mâle! Mit lehet szeretni egy nőn? Netán aranyhaját, amint a nyíregyházi szélben, a színházi tanácskozások suttogó szünetében, keletkező szerelmek sóstói bűvöletében meglebben? Ugyan. Elmúlik az i^úság. Netán belső-bama szemét, mely kikandikál egy édes gyerekfejből, aki lány létére kíváncsi a világ oktondi rendjére, s gondolkodik az okain is tán? Ne gyerekeskedjünk. Esetleg an-a az olvatag csábításra, miről a kamaszlány maga se tud, d^e önkéntelenül férfinyakba dobja hurkoló selyemkötelét? Láttunk ilyest eleget. Mit lehet szeretni egy nőn? Szerethetetlensé-gét. Hogy életében mindent odaadott és mindent elveszített. Egy nőt, aki mint az alvajáró, a sötétkék ég sarló-holdja alatt mászkál a tetőn, egyensúlyozva lét és nemlét között. Aki keresi az apját, íci volva-sose volt, léve-sose lett, aki után epedett ez a leány-szeretet. Minden nő az apja leánya. Nem az anyjáé. Az anyja megszülhette, nevelhette, dédelgethette, magához szoríthatta, ő az anyai váll fölött is azt a férfitekintetet kereste, mely őt kinézte magának a lét űréből, ki őt a világra nemzette. Mi, apák sose tudjuk meg, mennyire szerettek minket a lányaink. Ha Turgenyev ironikus költészettel megírhatta az Apák és fiúkdiX, mennyire meg kellenék írni az Apák és lányokdX\ Micsoda neo-amerikai vagy új-orosz William Faulkner vagy Borisz Pasztemak róná elénk a lányok és apák igazi titkát? Vagy sötét erejű, francia Francois Mauriac, vagy üveghomályú, olasz Dino Ví^llri;,'' Ki',i ¦I'i; .!f ' : ViÁhi;.!!.'! ^líuHs ¦filP Y