Az elátkozott család/A barátfalvi Lévita [antikvár]

Részlet a könyvből: "Most kilencvenhat éve annak, hogy ez esemény történt. Nem él más senki azok közül, kik a ma napot élő szemmel látták, még akik azon évben születtek is, rég a sírokban feküsznek mind, de a nap emléke ünnepül maradt a késő unokákra s mindazokra, akik ama város kapuin belül laknak, melynek a közelmúlt évek újabb históriai nevet adtak. Mikor e nap megvirrad, minden lélek, minden felekezet, úr és szegény, bűnös és szenvedő, igaz és boldog, istenéhez siet, háromszor látogatja meg a templomot aznap, böjtöl, imádkozik, abbahagy üzletet, mulatságot, pörpatvarkodást, s az ateista, kinek szemei nem keresték az égben az áldások istenét soha, megdöbbenve emlékezik a rettenetes Istenre, kinek ott alant a föld alatt is van birodalma, onnan szólal meg azok ellen, kik büszkeségük emlékeivel beépítik a földet."