Az elátkozott ház [antikvár]

Részlet a könyvből: A konyha majdnem teljesen félhomályba volt burkolva. Alig világitotta meg a tágas helyiséget a takaréktüzhelyből lopva kiszűrődő fénysáv és mégis kedélyes és otthonos volt ezen a havas, szinte kísérteties téli estén Karolin szakácsné szentélye. A konyhának egyetlenegy ablaka volt csupán, amely az udvarra szolgált, az ajtó felett volt ugyan még egy tejüveges ablaknyilás, ez azonban a folyosó felől bocsátott be némi világosságot. A fehér ernyővel fedett petróleumlámpa barátságos fényénél négyen ültek a konyhában. Karolina büszkesége volt ez a ragyogó, rézüstökkel és csinos porcelánedényekkel diszitett igazi urasági konyha. A szakácsné most is ott trónolt a konyhaasztal mellett a lámpánál s buzgón varrogatott. Körülbelül ötvenesztendős lehetett, ódivatú ruha feszült túlságosan telt tagjaira, a haja barna kontyba szorítva simult tarkójára, arcán az egészség rózsái virítottak. Határozottan jókedvű nöszemély volt, telt, mosolygós, jóindulatu.