Az elcserélt fejek [antikvár]

Részlet: A harcosok véréből származó, tehéntenyésztő Szumantra leányának, a szépcsípőjű Szitának és - ha szabad így mondani - két férjének története, véres és lélekfelkavaró mivoltában a legnagyobb igényeket; támasztja a hallgató lelki erejével és szellemi ellenállóképességével szemben, hogy dacolni tudjon Mája kegyetlen szemfényvesztésével. Kívánatos volna, hogy a hallgatók példát vegyenek az elmondó szilárdságáról, mert majdnem több bátorság kell egy ilyen történet elmondásához, mint befogadásához. A történet pedig, elejétől végig, a következőképpen folyt le: Abban az időben, amikor az emlékezés felszállt az emberek lelkében, ahogy egy áldozati edény, talptól kezdve, lassan mámorító itallal vagy vérrel töltözött; ahogy a szigorú úri kasztbeli ájtatosság öle feltárult az ősmúltak magvának s az Anya utáni honvágy régi jelképeket megifjító borzongásokkal vett körül és megdagasztotta a zarándokmeneteket, melyek tavasszal a nagy világ-dajka lakóházai felé tolongtak: abban az időben két, korra és kasztra nézve alig, de megtestesülésük tekintetében nagyon különböző ifjú szoros barátságot kötött egymással.