Az élet arénája/A nagymosoda [antikvár]

Részlet a könyvből:Most huszonhat éve, egy koranyári délután a villa hűvös halljában olvasgattam. Az emeletről dörrenés hallatszott. Olyan kevéssé nyugtalanított a dolog, hogy előbb föl sem akartam állni; azután mégis kíváncsi lettem és kényelmesen fölballagtam a lépcsőn. Végigmentem az emeleti szobákon és az utolsóban megtaláltam az apámat holtan. A szívét lőtte keresztül. Az első megdermedés után, az első összezúzottság után szikrázó haraggal kutatni kezdtem. Az okot kerestem. Valaki vagy valami bűnös abban, hogy az én erős, szép apám a szép életből a rút halálba menekült. Azt a valakit vagy azt a valamit én megfojtom, széttépem, eltaposom. Kutattam és nem találtam semmit. Egy sor írást nem hagyott. Egy szót senkinek nem mondott. Az öröklött vagyonát nem fogyasztotta volt, hanem mosolygó okossággal gyarapította.