Az élet fája [antikvár]

Iker kinyitotta a szemét. Moccanni sem bírt, mert szorosan a főárbóchoz volt kötözve egy, a tenger habjait sebesen szelő nagy hajón. Eszébe ötlött a part, ahol egy dolgos nap végén fáradtan sétált, a rátámadó öt férfi, a záporozó botütések, aztán a fekete sötétség Iker minden porcikája fájt, a feje zúgott. - Oldozzatok el! - könyörgött. Kövér, szakállas férfi lépett hozzá. - Nem vagy elégedett a sorsoddal, fiam? - Miért raboltak el? - Mert a hasznunkra leszel. Szép hajó, ugye? Sebesjárású a neve, százhúsz könyök hosszú, és negyven könyök széles.* Szükség is van ekkora hajóra a küldetésemhez! - Milyen küldetéshez? - Nagyon kíváncsi vagy! De mivel tudom, hogy mi vár rád, nyugodtan elmondhatom: Punt országába igyekszünk. - Az istenek földjére? Hiszen az csak a mesékben létezik! A kapitány elmosolyodott. - Gondolod, hogy ez a százhúsz oroszlánszívű tengerész egy dajkamese miatt szállt hajóra? Az embereim nem kergetnek hiábavaló ábrándokat! Kemény fickók, és egyetlen vágyuk a mérhetetlen gazdagság. - Fütyülök a gazdagságra! Én írnok akarok lenni. - Felejtsd el az írótáblát, az ecsetet és a papiruszt! Látod, a tenger ugyanolyan veszélyes és legyőzhetetlen isten, mint Széth, de én tudom, hogyan csillapíthatom le a vihart, ha kitör. Egy kivételes áldozatot kell neki bemutatni, hogy elérhessük Punt országát. Ezért fogunk téged élve a tajtékzó * 62,4 x 20,8 méter.