Az élet felé [antikvár]

Részlet a könyvből: A telep kormos, fáradt munkásai nyári estéken hosszan utánabámultak a kivilágított vonatoknak, amint lebegő szikrakoronájukkal belerohantak a langyos éjszakába, valahonnét messziről, soha nem sejtett vidékek felől vágtatva a város felé. Életről, erőről mesélő ütemes dübörgésük betegen jutott el szomjas füleikbe - kigyúltak a pipák alacsony, piszkos házak ölén, gépek örökös morajába fulladt agyvelők kinyiltak és megremegtek félig merészelt vágyaktól, végeláthatlan robotra hivott emberek áldoztak a pihenésükből rongy illúzióiknak, véresen lángoló fényről, tüzszikrákról, életbeszáguldó vonatokról álmodott álmaiknak. Nappal hosszúkás, lusta füstsáv húzódott a vonatok után - ezt nem látta senki és a vonatok futottak öröktől-örökké és vágták a végtelen barázdát a város meg a piszkos külváros között. Szombat estéken aztán nincsenek álmok, csöndbehanyatló sejtések, lárma van és minden kormos, beteg szem részeg fényben csillog - a fojtott bűzöktől terhes pálinkamérésben lázasan cserélik kemény, guruló életért a folyós, lassú halált a telep kormos, fáradt munkásai.