Az élet komédiája [antikvár]

Részlet a könyvből: "Akár esik, akár süt a nap, három öregedő férfi szokott sétálgatni estefelé egyedül azon a széles sétányon, ami Brightonból a tengerpart mellett vezet tovább. Magánosan rójják az utat s ha találkoznak, úgy tesznek, mintha nem ismernék egymást. Pedig ötven év óta csodálatos módon mindíg keresztezte egymást hármuk útja és tudatosan vagy akaratlanul, de gyermekkoruktól fogva befolyásolták egymás sorsát. Így lesz ez halálig. De hiába figyeled őket, nem tudnád megállapítani, tudatában vannak-e a dolgoknak? Az első méltóságteljes, hatvanötéves úr. Telt arcát vörösre marta a szél és a nap. Hátul, a gallérjánál, erős ráncot vet már a nyaka. Vastag, szürkülő bajusza alatt a szája két sarka lefelé húzódik, szeme üveges, gőgös, palackzöld. Lehet, hogy valaki erőszakos zsarnoknak gondolja, ha ránéz, más iszákosnak. Akadhat olyan is, aki utánatekintve eltöpreng, hogyan van az, hogy divatos ruhája ellenére is azt a látszatot kelti, mintha sohasem lenne elég pénze s ezt igyekezne eltitkolni. Egy pillantással senki zsebét nem kémlelhetjük ki, igaz, - de az ember gyakran von le elhamarkodott következtetéseket."