Az élet sodrában [antikvár]

Részlet a könyvből: Hans Radmacher gyakran töprengett élete csendes estéin: melyek is azok az emlékek, amelyek legtávolabb viszik gyermekkorának eltűnt éveibe? Úgy vélte, hogy az elmúlt, megkövült időt ez világítja meg leginkább, ez a sok szunnyadó, sötétben lappangó különös összefüggés és emlék. Rendszerint a következő kép jelent meg előtte: egy gyermek ül a homokrakáson és játszik. A nyári égen hófehér felhőtornyok világítanak. A homokdombot alacsony deszkakerítés választja el a gyümölcsöstől, amely sötétzöld, illatos és dús. Szemben a kerttel, sivár udvarban, kétemeletes, öreg ház áll. A ház hátsó ajtajától vörös téglával kövezett ösvény vezet a régi kertajtóhoz, amelyet ferdére és kopottá kínzott az idő.