Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne merj szeretni [antikvár]

1. FEJEZETSírást Kallottann a szomszédból, és amit találtam, sokkoló voltADRIANÜvöltés.A mellettem lévő lakás házi kísértete, a démonbaba már zsinórban egymillió órája üvöltött. Az ágyban feküdtem és a plafont bámultam a sötétben.Rachel felnyögött mellettem.-Most már csinálj valamit! Menj át!A homlokomat ráncoltam.-Nem megyek át. Nem ismerem őket.Azt hiszem, egyszer láttam már a szomszédban lakó nőt a földszinten, amint a leveleit veszi ki a postaládából, de telefonon beszélt és nem nézett rám, úgyhogy nem köszöntem oda neki. Most azt kívántam, bárcsak ismerném őt legalább annyira, hogy írjak neki egy SMS-t, amiben megkérem, hogy menjen át egy olyan szobába, aminek nincs közös fala a hálószobámmal.Rachel idegesen kifújta a levegőt, én pedig megfordultam, és a mellkasomhoz szorítottam a hátát.