Az élet újra szép [antikvár]

Részlet a regényből: "Már hosszú évek óta feléje sem néztem a padlásszobána, ahol ócska lomjaink porosodnak. Tegnap aztán Em néni megbízásából fel kellett mennem valamiért, s elém került néhány kiselejtezett holmink. Egyszeriben feltámadtak lappangó emlékeim, s azóta is üldöznek szakadatlanul; úgy incselkednek velem a múltból felpárázó érzések és gondolatok, mintha egy dallam kísértene makacsul, elűzhetetlenül. Ifjúságunk világa örökérvényű áldásként vagy átokként követ bennünket. Bárhogyan védekezünk ellene: egyszerre csak körülzár, elnyel. Múltunk, akárcsak az árnyék, nagyobbra növekszik, mint élő mivoltunk, - hiszen csak az árnyékunknak adatott meg a képesség, hogy életünk végéig kedve szerint alakuljon, a valóságtól elszabadulva. Tegnap sejtettem meg ezt, a hideg, poros lomtárban."