Az életből [antikvár]

Részlet: "Egyszer volt egy kis világ, szép gazdag világ volt, hanem egy napon nagy szerencsétlenség érte ott az embereket: kiapadtak a vizek. A nap megállt ott a kis világ feje fölött és tüzes sugaraival heteken, hónapokon át szürcsölte föl a tiszta kék ég háborítatlan, nyugalmas tengerébe a vizeket. Mint egy izzók, óriás világos-kék üvegbura hajlott át a megrémült kis világon a kerek mennybolt, az izzó levegő mozdulatlan volt és fojtó, megrepedezett hosszú, mély csíkokban kiszáradt a föld; a bogár mélyen befúrta magát a pusztuló növények gyökeréig, ahol még hűvösséget érzett; a madár is a bokrok közt ült hallgatagon, föl-fölborzolgatva tollazatát, kedve nem volt csak egyet is füttyenteni. Megsárgult, mint a réz a fák koronája, mint apró száraz gyűrűk zörögtek az ágon a megperzselt levelek, melyek harmatot hetek óta nem láttak. A zerge a fenyők közt szomjasan kóválygott, a kiapadt forráslyukba beledugva mélyen az orrát és kapált a lábával, olyan hangot adva, mint a megrúgott borjú."