Az élettárs [antikvár]

Habent sua fata libelli, mondta Horatius. A könyveknek megvan a maguk sorsa. Két évvel ezelőtt egy kettős regény tervén dolgoztam, - helyesebben mondva, egy két kötetből álló regényen. Már a Jeunes Fiiles és a Prostituée megírása óta foglalkoztam a tervvel: a Le Compagnon és a La Garconne tervével, mikor Henri Duvernois, 1921 nyarán felszólított, hogy egy alapítandó folyóiratában közreműködjem. Akkor gyorsan papírra vetettem néhány fejezetet. A Compagnon egy darabjának vázlatát, mert elsőbb ezt szándékoztam megírni. A próba nemsokára megjelent La Femme en Chemin címen az Oeuvres Libres-ben. Ezen a gyűjtőcímen akartam összefoglalni eleinte a két munkát. Nem láttam azonban még elérkezettnek e mű idejét, megváltoztattam terveimet és egyhuzamban megírtam a La Gargonnet. Igy történt, hogy a későbbi megjelenésre szánt munka került előbb a kritika és a társadalom kereszttüzébe, mely utóbbiról túlságosan is hű képet festett. Elérkezik a nap, amelyen némi megvető gyönyörűséggel fogom elmondani a Gyűlölködés és Irigység csak még inkább megtetézte könyvsiker páratlanul kalandos hátterét. Nem akarom azonban addigra halasztani a köszönetet, amellyel tartozom franciáknak és Franciaországot szerető idegeneknek, akik spontán megnyilatkozással és ezerszámra fejezték ki irántam érzett rokonszenvüket . . .