Az első emberpár [antikvár]

Részlet a könyvből:"Ameddig a szem ellátott, nem volt egyéb, csak viz és lég, tenger és ég. Egyenletesen, simán feküdt, mint tágas padló, a messzirenyuló viz-szin; határtalan csend, mozdulatlan nyugalom töltötte el. Felette a kristályos éter, elömlő napsugarak.Óráknak, perceknek semmi jelentősége. A mult elsuhan, eltünik, új idő vajudik, meszületik s elvész. A pillanatok percekké, órákká válnak, napok szövődnek, alakulnak. Itt támad az idő, mely ment, jön és elmulik.A mérhetetlen viztükör fölött mindent elnyelő fenséggel mereng a csönd."