Az első fecske/Mink és ők [antikvár]

Részlet a könyvből: Fontos eseményeket néha csodálatosan rövid idő alatt elfelejtek, semmitmondó dolgok pedig gyakran érthetetlen szívóssággal ragadnak meg az emlékezetemben. Így homályosan tudok csak visszaemlékezni egy igen kedves emberem arcára, a ki öt esztendővel ezelőtt halt meg, de tisztán látom magam előtt - mintha csak tegnap történt volna - azt a kanári temetést, melyet huszonöt esztendővel ezelőtt rendeztünk a kertünkben. Hárman voltunk gyermekek, a kis hugom volt a pap, én voltam a sírásó. A halott madarat egy gyujtó-skatulyába tettük és elástuk a mogyoróbokrok árnyékában. A skatulyára sárga cédula volt ragasztva, német nyomtatással és kétfejü sassal. Ilyen érthetetlenül erős benyomást tett rám egy kis füzet, a melyben nyolc esztendővel ezelőtt lapozgattam. Nyolc esztendővel ezelőtt a fővárosban töltöttem a nyár egy részét és egy augusztusi napon a véletlen a váci-utcában összehozott egy jogászkori cimborámmal. ( Cimborámnak mondom mert a barát cím sok volna neki, az ismerős pedig kevés.) Az én cimborám akkor ügyvéd volt és családapa és bár ujabb időben nem igen törődött velem, most, szalmaözvegyi unalmában, őszintén megörült a látásomnak...