Az első leány [antikvár]

Részlet a kötetből: "Nem hozta senki, magától jött. Felkereste a legközönségesebb sejtet, amelyben nem volt más, mint hét nem túlságosan különös fiú és egy könyvtár, benne megsárgult füzetek, meg egy dugóból metszett bélyegző... Az egész kerületben ő volt az első leány, aki jelentéktelen sejtünket belépésével megtisztelte. Akkoriban még nem volt biztos az ember bőre. Éjszakánként az erdőben katonaszökevények bőgték nótáikat, mint medvék a bozótban, a reájuk vadászó gyenge különítmények nem merészkedtek be a sűrű erdőkbe. A falu étellel, itallal látta el őket, a fiatalság velük tartott, velük tartottak a harmónikások és a falu víg legényei. Ha egyet elfogtunk volna közülök a falunkban, elevenen égettek volna el bennünket a kunyhónkban, vagy a kása mellett öltek volna meg, mint Vászja Csermuchint, ifjúsági szövetségünk titkárát. Vele nem azért bántak el, mert titkár volt, hanem mert egy különítménynek megmutatta azt a tisztást, ahová a katonaszökevények ki szoktak jönni a leányokkal játszani és harmonikaszóra táncolni. A különítmény megrohanta őket, hármat megkötöztek, egy leányt legázoltak és a harmonika játékos Fiija is a fűbe harapott. A különítményből is odavesztek ketten - szóval nagy ramazuri volt az erdőben.