Az eltűnt ütő nyomában [antikvár]

1. A szenvedelmes kertész Mindenkinek van kertje a városban - azt hiszem a görög demokrácia klasszikus korára emlékeztető módon, melyről oly találóan állapította meg dr. Marx, hogy az emberiség normális gyerekkorát testesítette meg, ugyaiüs az ókori görög demokráciában csak az számított teljes jogú, szavazóképes polgárnak, akinek volt földje a város határán kívül. Nos, így van ez itt is. így tanulta meg például Arany János Nagykőrösön, hogy lányát, Juliskát, csak akkor tudja illően kiházasítani, ha ő módos pa-rasztpolgámak számít, de ehhez földdel kell rendelkeznie. Igaz, hogy a huncut nagykőrösiek csak az atavisztikus módon itt születetteket becsülik - azt hiszem a keltákat, az avarokat, a gepidákat már nem mert hiába vesz földet az ember, még húsz év múlva is azt mondják róla: gyüttment. Általában egy derűsebb, napsütéses téli napon következik be, hogy az ember, ahogy Capek mondta, szenvedelmes kertésszé válik. Persze lehet, hogy mindez csupán a kultúra rossz közérzetének következménye, afféle