Az elválasztó fal [antikvár]

Részlet: Tíz év után Köd lógott London fölött azon a délutánon. December tizenkettedikét írtak. A köd egészen rendjén való és időszerű volt karácsony előtt két héttel. A Csatorna hajóutasai ragyogó napsütésben keltek át a Csatornán. A tenger ugyan megdagadt, de az égbolt kéken tündöklött, és a hatalmas hullámparipák nyakán fehér habsörény vágódott hátra, amint elébe rohantak a haladó gőzhajónak. A hajó oldalán megtorpantak, sós zuhanyt lódítva arra a néhány utasra, aki a fedélzeten merészkedett járni, - aztán a hajlása alá merülve, magasra emelték, majd hirtelen előpattanva, ismét a vizek katlanába süllyesztették a hajót, amint Folkstone felé szántotta útját. Régimódi karácsony hangulata kísértett a levegőben, amint a hajó-express Kenten átszáguldott. Azok az utasok, akiknek kedvük támadt megtörülni a homályos ablaktáblákat, sűrű fehér deret láttak a csupasz komlóskerteken, imitt-amott - elvágtatóban - piros magyalbogyók friss csillogását a dérlepte örökzöld levelek között.