Az elválasztottak [antikvár]

Részlet a könyvből: - Valóságos északi vihar, oly zordon, mintha csak Norvégiában laknánk! A régi ablakok zörögnek, a hasadékokon át süvölt a szél, még a kályha mellett is majd megfagy az ember. Vigye a manó e régi, roskatag fészket! Egy szép reggelen csak összeomlik s mindnyájunkat maga alá temet. Viharos deczemberi est-alkonyat van, és künn, a szabadban, igaz, hogy nem épen barátságos az idő. A síkon üvölt a zivatar, a sövényekről és fákról összeszedi a száraz, csörgő lomboknak utolsó maradványait, és sebesen üzi maga előtt a kőkeménynyé fagyott földön, mintha haragudnék, hogy dühét csak ily csekély dolgokon töltheti. Az egyhangú rónán sem erdőket nem téphet ki, sem sziklákon meg nem törhetik a szél, s a hideg, tiszta levegőben még felhő sem mutatkozik, melyet maga előtt korbácsolhatna. Az ily szélvész egyike a legkellemetlenebb természeti jelenségeknek a mi országunkban, főkép a sík és fátlan vidékeken, és midőn a levegőben egy parányi nedvesség sincs, mely keménységét szelidíthetné, - és kellemetlenül hat némely erős férfi idegeire is.