Az elveszett drachma [antikvár]

Részlet a könyvből: Kevés ember mondhatja magát igazán szerencsésnek és boldognak; még kevesebb, helyesebben: senki, egyetlen egy ember sem mondhatja magát a szerencséje birtokában biztosnak. Ha aztán a szerencsés ember szerencséje minden őrködés és vigyázás ellenére egyszer balra fordul, ha a csupa derű és csupa napsütés helyében egyszercsak merő sötétség terjeng és csapkodó vihar tombol: nehéz utólag megmondani, mikor is, melyik pillanatban fordult meg az ember sorsa, melyik percben kezdődött a baj. Melyik lépés volt az, amelyből azután a többi baj, a szerencsétlen fordulatok egész sorozata természetszerűleg következett! Este is nehéz megmondani, melyik pillanat az, amikor a nap elveszti erejét s az alkony közeledik. A nyár végét nehéz meghatározni. A derűs égen nehéz megállapítani, mikor, melyik felhőfolt vezette be az első borulatot. Amikor Hadrian Adél először hallotta ezt a szót: Évolayne, dehogy gondolt volna arra, hogy most, ebben a pillanatban indul el életének tragédiája, most, ebben a percben borul rá az első felhő az ő eddig zavartalan boldogságának egére...